2. Valami nincs rendben

Itt a második fejezet, szerintem gyorsan összehoztam :P Várom a komikat. :)


1992. március 21. Egy szokványos szombatként indult. Reggel 8-kor keltem, de valami nem hagyott nyugodni, éreztem, hogy valami nincs rendben. Tudtam, hogy valami történni fog, de elhessegettem a rossz gondolatokat, és lementem reggelizni, felöltöztem, elmentem a legjobb barátnőmhöz, Ashleyhez, hogy később együtt mehessünk Ryanhez, az egyik barátunkhoz, aki akkor ünnepelte 16. szülinapját, és kitalálták, hogy az egyik bányató közelében legyen a buli, mert a szülei nem engednek be egy csapat tinédzsert a házukba. Mondjuk ezt meg is tudom érteni.
Elindultam biciklivel Ashleyhez. Valami nem hagyott nyugodni, de megfogadtam, hogy nem ronthatja el semmi a kedvemet. Szép idő volt. Sütött a nap, és 24-25 fok lehetett. Halásznadrág és póló volt rajtam, meg a kedvenc napszemüvegem, amit a húgomtól, Annie-től kaptam születésnapomra. Szerettem a húgomat, két év volt köztünk, sosem veszekedtünk, és egy csomó mindent együtt csináltunk, ő volt az egyik legjobb barátnőm, feltétel nélkül megbíztunk egymásban. Elválaszthatatlanok voltunk. Annie nagyon érett volt a korához képest, rengeteget olvasott, imádtam, és őt sajnáltam legjobban...
Mikor odaértem Ashhez hármat csöngettem, -ez volt a jelünk- ő nyitott ajtót, és sikítva ugrott a nyakamba.
-Szia, Ash! Én is örülök. Mi történt? Mitől vagy így feldobva?-kérdeztem vigyorogva.
-Randizni hívott Sam!!-visította.
Samuel Charles. Ashley legjobb barátja volt, bárhova mentünk velünk jött (kivéve a Plázát, és a "csajos" helyeket.) Ash egyszer elmondta, hogy szerelmes Sambe, kérdezte, hogy mit tegyen, én azt javasoltam, hogy vallja be neki, de a srác azt mondta, hogy nem szeretné tönkretenni a barátságukat ezzel. Tudtam, hogy nagyon megbántotta vele a barátnőmet, próbálta titkolni, de én túlságosan ismertem Ashleyt. Lehet, hogy rájött, hogy rosszul gondolja, ki tudja? Nem is érdekelt, hisz a barátnőm boldog, nem akarom elrontani a kedvét.
-Tényleeeeg? Ez szupeeer! Mikor? És hova mentek?-kérdeztem izgatottan.
-Ma együtt megyünk Ryanhez.
-Ez tényleg csúcs, Ash!
-Igen, de akkor nem tudunk együtt menni.-szomorodott el.
-Ez ne érdekeljen, felhívom Aaront, hogy jöjjön el értem.-nyugtattam meg, és láttam, hogy milyen boldog lett.
-De ugye nem baj? Nem haragszol?
-Dehogy haragszom, inkább örülök, hogy végre együtt vagytok, és most mesélj el mindent.
-Köszönöm.-és ismét a nyakamba ugrott.
Úgy tett, ahogy kértem, elmesélt mindent részletesen. Igen, ez az én Ashley-em. Minden lélegzetvételről beszámolt. Elmondta, hogy milyen aranyos volt, hazakísérte, de előtte meghívta egy forrócsokira, beszélgettek, és rájött Sam, hogy halálosan szerelmes Ash-be. Mikor befejezte az élménybeszámolót, és látta, hogy tényleg örülök, hogy összejöttek Sammel, megkértem, hogy telefonálhassak Aaronnak, hogy jöjjön el értem, és együtt menjünk a buliba. Negyed 7-re itt lesz értem, Sam pedig fél 7-kor jön Ashleyért. Még volt egy csomó időnk, így ki is használtuk. Kifestettük a körmünket -Ashley anyja manikűrös volt, így volt egy csomó körömlakkjuk, kölcsön vettünk néhányat. Aztán sminkeltünk, és közben folyamatosan nevettünk. Ashley volt a legjobb barátnőm Annie mellett. Gyorsan eltelt az idő. Sajnos. Ha tudtam volna, hogy mi következik ezután, azt kívántam volna, hogy soha ne érjen véget ez a néhány óra...
Csengetett Aaron, kirohantam hozzá, a nyakába ugrottam, megcsókoltam. Hosszan és érzékien. Beletúrtam sötét barna hajába, és két perc után zihálva váltunk szét.
-Szia, Baby, mi újság?-kérdezte vigyorogva.
-Nagyon hiányoztál.
-Te is nekem, el sem tudod hinni, hogy mennyire.
-Reméltem is. Gyere, köszönjünk el Ashleytől.
-Okés.-ezzel berohantunk, és megbeszéltük a barátnőmmel, hogy ott találkozunk. Sok szerencsét kívántam neki Samhez, és kirohantunk, felültünk Aaron Harleyára, amit az apjától kapott születésnapjára. Mindig két bukósisak volt nála, egy fekete, ami az övé volt, és egy rózsaszín, amire rá volt írva, hogy "Izzy", ezt kaptam tőle szülinapomra. Feltettük a bukósisakokat, és elindultunk a Marelyn Café-ba. Ez egy közeli kávézó volt, a törzshelyünk. Itt találkoztam először Aaronnal három hónapja. Nagyon szerettem ezt a helyet. Beértünk, megkérdezte mit kérek, és szinte automatikusan azt feleltem, hogy epresturmixot, ugyanis épp azt ittam, mikor megismerkedtünk.
-Kérsz valami sütit?
-Csokis szeletet.
-Rendben, akkor két eperturmix, egy csokis szelet, és egy fekete erdő.
-Üljetek le, majd kiviszem.
-Rendben, köszönjük.
-Min gondolkozol ennyire, Izzy?-kérdezte nevetve.
-Csak azon, hogy mennyire szeretlek.-és tényleg nagyon szerettem.
-Akkor jó. Én is nagyon szeretlek.-odahajolt, és megcsókolt.
Jött Hugh, a pincérsrác, és letette elénk a sütiket és a turmixokat.
-Köszönjük-feleltük egyszerre.
Megettük a sütit, fizettünk, és elindultunk a bányatóhoz. Ahogy közeledtünk, egyre rosszabb érzés kerített hatalmába, egyre furábban éreztem magam. Aaron megállt, és várta, hogy leszálljak, de én nem tudtam megmozdulni. Féltem. Nem tudtam mitől, de féltem.
-Izzy, jól vagy?-aggódott a barátom, de nem tudtam válaszolni neki.
-Bella, minden rendben?-még mindig nem engedtem el a derekát, sőt, egyre jobban szorítottam, muszáj volt éreznem a közelségét.
-Isabella, kérlek, válaszolj. Kezdek nagyon aggódni!
Én azonban még mindig a semmit bámultam. Ekkor lefejtette a kezemet a derekáról, leszállt a motorról, levett engem is, letámasztotta a Harleyt, és közelebb húzott magához. Nem volt nehéz, amúgy is teljes erőmmel kapaszkodtam bele. Valami nagyon rosszat éreztem. Ekkor odajött hozzánk Ashley, és megkérdezte Aaront, hogy mi a bajom, de ő sem tudta, és én sem. Barátnőm belém kapaszkodott, és elkezdett rángatni.
-Isabella, jól vagy?! Válaszolj! Mi a baj?-kérlelt zokogva.
Lassan odafordultam hozzá, és csak ekkor vettem észre, hogy sírok.
-Nem tudom.-feleltem halkan.
-Nagyon rossz érzésem van reggel óta, és egyre csak rosszabb lesz.
-Haza szeretnél menni?-kérdezte Aaron.
-Nem, jól vagyok.
Haza kellett volna mennem, menekülnöm kellett volna, de nem tettem, ott maradtam. Hülye voltam.
-Biztos?-aggódott tovább.
-Persze.-feleltem, és próbáltam mosolyogni, de csak egy grimaszra futotta.
-Gyere, mosakodj meg-fogta meg a kezemet Ashley.
Elkergettem a rossz gondolatokat, ittam pár kortyot, és megpróbáltam jól érezni magam. Az a szörnyű, fojtogató érzés minden hova elkísért aznap, de nem törődtem vele. Megpróbáltam jól érezni magam, de nem nagyon sikerült, több okból kifolyólag. A) Aaron két percenként megkérdezte, hogy mi a bajom, és hogy jól vagyok-e. B) Nem tudtam kiverni a fejemből, hogy valami rossz fog történni. Megpróbáltam természetesen viselkedni, és Aaront is meggyőzni, hogy minden rendben, igaz én sem hittem el. Megpróbáltam természetesen viselkedni táncoltam, ettem -volt egy csomó kaja: ropi, keksz, süti, meg egy csomó minden.- Ital is volt, természetesen, és meg voltam róla győződve, hogy mindet meg kell kóstolnom, és titkon azt reméltem, hogy ezektől majd elmúlik ez a hülye érzésem. Ittam Sex on the beach-et, Whiskeyt, Unicumot, pezsgőt, Brandyt, és még ki tudja, hogy mit. Egyre jobban be voltam állva, Aaron egyre jobban aggódott értem, és ezt szóvá is tette. Nekem pedig nem volt önkontrollom, és szóvá tettem, hogy mit gondolok, kit féltsen. Nagyon összevesztünk, és elindultam gyalog haza, az erdőn át. Aaron utánam jött, hallottam a hangját, azt, hogy kétségbeesetten kiabálja a nevem, de nem reagáltam. Egyre mélyebbre mentem az erdőben, rengetegszer elestem, hangosan szitkozódtam. Egyszer csak hangokat hallottam. Léptek zaját. Hátra néztem, de csak egy árnyékot láttam, és hátra szóltam: "Aaron, mondtam, hogy tűnj el, hagyj engem békén, tudok magamra vigy...." több hang nem jött ki a torkomon, ugyanis az árnyék egy fél szívdobbanásnyi idő alatt mellettem termett, rám vetette magát...